Kevés ünnepet övez annyiféle elvárás, mint azt a napot, amikor egy pár hűséget esküszik egymásnak. Tényleg lavírozni kell az egymásnak ellentmondó szabályok között? És kinek a szava dönt arról, milyen legyen ez a nap? Mégis, kinek az esküvője?
Bár minden házasulandó pár úgy indul neki az esküvő szervezésének, hogy ez a nap csakis az ő szerelmükről szól majd, előbb-utóbb beleütköznek abba, hogy mindenki jobban akarja tudni náluk, hogyan is lenne a legjobb megünnepelni az egybekelésüket. A családtagok vérmérsékletétől is függ, mennyire akarják előírni, hogyan kellene megházasodnod. Van, aki elvárja, hogy hívjátok meg a
15 éve nem látott, távoli rokonokat, de olyannal is találkozni, akinek még a virágdíszítés színéről is van véleménye, és nem is fél ezt elmondani. Sőt, akár az is elhangozhat, hogy tessék szépen beletörődni: az esküvő a vendégekről szól.
A szélsőségek skálájának másik végén pedig ott állnak a bulvársajtóból és a filmekből ismert „menyasszörnyek”, akik olyannyira nem engednek beleszólást az elképzeléseikbe, és olyannyira ragaszkodnak a tökéletességhez, hogy még a koszorúslányok hajszínét és testsúlyát is szabályozni szeretnék. A kettő között néha nem könnyű megtalálni az önazonos középutat, mégis ez a legjobb
megoldás.
Főszerepben az ifjú pár
Kezdjük rögtön azzal a kérdéssel, hogy akkor ki is tulajdonképpen az esküvő főszereplője? Természetesen az ifjú pár, hiszen ez a nap az ő életüknek lesz az egyik megismételhetetlen eseménye. Nincs rosszabb annál, mint amikor az a pár, akik csendesen, pár közeli barát társaságában szerették volna kimondani az
igent, a család nyomására mégiscsak meghívják az összes előírt vendéget, és az este közepén már csak egyet szeretnének: minél előbb túllenni az egészen. Lehet, hogy ez konfliktusokat generál, mégis érdemes már a szervezési folyamat elején kedvesen, de határozottan felállítani a határokat. Ehhez azonban jó, ha ti már tudjátok, mik azok a keretek, amelyekből senki kedvéért nem engedtek.
A vőlegények részéről sem jó politika mindent ráhagyni a menyasszonyukra: érdemes legalább egyszer, de inkább többször alaposan, és őszintén megbeszélni, hogy milyen szertartás és milyen esküvői fogadás az ideális számotokra. Hány vendéget képzeltek el? Milyen külsőségeket? Előkelő vagy inkább meghitt, bohém hangulatot? Milyen ételeket, díszítést? És nem utolsó sorban: mi fér bele ebből a költségvetésetekbe? Persze ezen a ponton nem kell még minden apró részletet kidolgozni, de nagy vonalakban jó, ha már él egy közös kép a fejetekben az esküvőtökről. Ha ezek az alapok megvannak, akkor kevésbé tud majd bárki szemrehányása vagy elvárása eltéríteni tőlük.
Fontos, hogy a családtagokkal is időben leüljek beszélni erről. Így lesz idejük megemészteni azt is, ha valami esetleg nem úgy történik majd, ahogyan azt ők előzetesen elképzelték, másfelől pedig nem az esküvőszervezés utolsó napjaiban kell majd a szemrehányásaikkal szembesülnötök. Higgyétek el, akkor
már lesz éppen elég más idegeskedni valótok! Ha pedig megértőek és támogatóak, akkor még jobb, hiszen a felkészülés időszakában minden mellettetek szóló gesztus jól jön majd. A jelszó: kedvesség és határozottság. Egy-két ponton, ahol ez nem gond számotokra, persze nyugodtan tehettek
engedményeket. Azt viszont ne veszítsétek teljesen szem elől, hogy ez mégiscsak a ti napotok.
Csak rugalmasan!
Ugyanakkor természetesen a vendégek oldalát sem lehet figyelnem kívül hagyni (kivéve persze, ha mindössze két tanúval szeretnétek kimondani az igent). Ha nagyobb társasággal szeretnétek megosztani az örömötöket, akkor gondolni kell rá, hogy jól érezzék magukat. Azzal is érdemes tisztában lenni,
hogy minél nagyobb a meghívottak köre, és minél többféle háttérből érkeznek emberek a lagziba, annál nagyobb az esélye, hogy lesz egy-két ember, akinek a legjobb szándékotok ellenére sem tudtok a kedvére tenni. Lesz, akinek nem ízlik majd a torta, másoknak a zene lesz túl hangos – ha viszont a többségben kellemes élményként marad meg az esemény, akkor máris nyert ügyetek van.
Amit viszont mindenképpen érdemes figyelembe venni: ha valaki ételérzékenység vagy világnézeti ok miatt nem fogyaszt bizonyos ételeket, az nem egyszerű elégedetlenkedés. Nekik mindenképpen legyen megfelelő alternatíva az asztalon.
A tökéletesség kényszeréről más téren is érdemes letenni. Aligha van olyan esküvő, ahol nem csúszik be egyetlen baki sem. Bár a részletekre nyilván ügyelni fogtok – ebben segítenek a szakemberek az esküvőszervezőtől a ceremóniamesteren át a felszolgálókig -, biztosan kiönti majd valaki a
vörösbort, és biztosan elsírja majd magát egy kisbaba a ceremónia közben. Ezeket jó, ha rugalmasan kezelitek, hiszen épp az ilyen sztorik teszik élővé az egészet. Hidd el, tíz év múlva épp ezeket a gikszereket fogjátok nevetve mesélni a társaságban!
Csiki Judit life coach, szín- és stílustanácsadó, self care mentor
