Az örömanya szerepe hálás, hiszen nem minden nap tanúja az ember a gyereke ilyen óriási napjának. Másfelől azonban számos megbeszélni- és eldönteni valóval is jár, hiszen egyáltalán nem mindegy, mit veszünk fel ebben a rendkívül fontos mellékszerepben. Mutatjuk a szempontokat.
Megható és felemelő dolog az oltárhoz kísérni a gyermekünket. És bár nem az örömanya, hanem az ifjú pár az esküvő főszereplője, mégis sokszor a menyasszony és a vőlegény édesanyjára szegeződik minden szem a szertartáson és a vacsoránál is. Az öltözet kiválasztásánál éppen ezért az örömanyának is legalább annyi szempontot kell figyelembe vennie, mint a menyasszonynak.
Egyeztessünk a menyasszonnyal!
Akár a lányunk, akár a leendő menyünk a menyasszony, elsőként mindenképp vele beszéljük meg, mit is veszünk fel. Ez a pár nagy napja, amelynek stílusáról ők döntenek, sőt, még az is lehet, hogy a színek terén is határozottak az elgondolásaik. Legyen ez az első szűrő! Már csak azért is, mert az esküvő stílusa a ruhánk szempontjából is sok mindent meghatároz: egy laza menyegzőre furcsa lenne nagyon különleges, alkalmi ruhában bevonulni, míg egy kifejezetten elegáns alkalomra ez szinte kötelező. Épp ezért a menyasszonnyal arról is beszélgessünk, hol lesz az esemény, és mennyire formális külsőségeket képzeltek el. A templomi esküvő általában konzervatívabb szabásvonalakat kíván, és természetesen az sem mindegy, milyen évszakra tervezik az egybekelést a házasulandók. Végül, de nem utolsó sorban a nászasszonyunkkal is érdemes beszélnünk arról, mit veszünk fel – jobban mutat, ha sem túl egyformák, sem túl elütőek nem vagyunk, tehát bizonyos mértékben egyeztetjük az öltözékünket.
Az örömanya számára tiltott színek
Ahogy azt az esküvők általános íratlan szabálya diktálja, a fehér, az elefántcsontszín és a pezsgőszín a menyasszony számára van fenntartva, sem vendégként, sem örömanyaként nem ildomos viselni. A fekete túl gyászos egy ilyen örömteli alkalomra, a piros pedig a menyecskeruha színe, így ezt is érdemesebb kerülni.
A legjobb, ha az örömanya ruhája nem ugyanolyan színű, mint a koszorúslányoké: kiegészíti őket, de kitűnik közülük. A menyasszonyt viszont nem illik túlöltözni – ez különösen akkor fontos, ha a nap főszereplője kimondottan egyszerű, letisztult ruhára szavazott.
Amit jó előre tudatosítsunk: az esküvő nem verseny. Sem a nászasszonyt nem kell túlszárnyalnunk, sem életünk volt párjának esetleges új társát. Így is a figyelem középpontjában fogunk állni – válasszunk egyszerűen olyasmit, ami az alkalomhoz is illik, és mi is jól érezzük magunkat benne.
Az örömanya is érezze magát kényelmesen!
Fontos, hogy a színtípusoknak és alkattípusunknak megfelelő ruha mellett tegyük le a voksunkat, és olyat válasszunk, amely sem szabását, sem pedig stílusát tekintve nem kényszerít feszengésre – vagyis egyezzünk meg úgy a párral, hogy azért a saját öltözködési stílusunkról se kelljen lemondani. Az esküvő mindenki számára hosszú és kimerítő lehet, így fontos, hogy az örömanya is kényelmesen érezze magát a ruhájában. Aki nincs hozzászokva a tűsarkú cipőhöz, az ne most próbáljon megbarátkozni vele, és az új cipőt is jobb már a nagy nap előtt betörni kissé. A kiegészítőink – a kalap, a táska, az ékszerek – legyenek visszafogottak, mégis alkalmiak. Nyári esküvőre, ha szabadtéren lesz a szertartás vagy a fogadás, a napszemüvegről se feledkezzünk meg. és természetesen a fehérnemű kiválasztását is a kényelem szempontja vezérelje!
Mielőtt megvennénk a kiszemelt ruhát, kérjük meg az eladót, hogy készítsen rólunk egy fotót benne. Hagyjunk egy kis gondolkodási időt, majd kritikusan vegyük szemügyre a fényképet, így olyasmit is megláthatunk, amit a próbafülke tükre elsőre nem biztos, hogy megmutat. A hagyomány szerint először a menyasszony édesanyja választ ruhát, és ezután egyezteti a választását a vőlegény édesanyjával.
